A Nicoló Tron Reálgimnázium és a Táncsics Mihály Gimnázium testvériskolai kapcsolata 1999 őszén kezdődött. Létrejöttét Mihályfalvi László igazgató kezdeményezte, támogatta Kaposvár Polgármesteri Hivatala, a schiói Városháza Oktatási Osztálya pedig tevékenyen részt vett a két intézmény közti diákcsere kiépítésében.
Testvériskolánk (https://www.tron.gov.it/it/) a hatvanas években nyitotta meg kapuit közel 700 középiskolás előtt. A változásokra, megújulásra mindig kész intézmény a környék legszínvonalasabb gimnáziuma lett.
Kétszintes modern épülete 27 tanteremnek ad helyet, továbbá egy nyelvi labor, két fizika szaktanterem és laboratórium, biológia-és kémia labor, két informatika szaktanterem, két rajzterem, zeneterem, illetve 400 férőhelyes aula egészíti ki a sort. Tornatermük kisebb, mint amilyennel gimnáziumunk büszkélkedhet.
Diákjaik a délutáni szabadidős tevékenységek széles köréből választhatnak: a filmklub a vicenzai mozifórum segítségével működik, táncház, angol társalgó, amit anyanyelvi tanárok vezetnek. A Tron Klub az iskola régi diákjaival szervez találkozókat. A Tron Web a tanulók írásait, publikációit jelenteti meg. (www.tronweb.it). Az iskolai újságot , a „L’ASINO ROSA”-t a Diákbizottság szerkeszti, ünnepeket, a carneval Tront és az Érettségi bált szervezi.
A diáktanács a zeneteremben ülésezik, ahol az iskolai zenekar rezidenciája található, továbbá itt tartják a szülői értekezleteket.
Könyvtáruk 11 000, főleg tudományos és történelmi témájú kötetet számlál.
A Tron leendő diákjai négy folyton megújuló szakágazat közül választhatnak: (alap-, európai-, modern műszaki tudományok, illetve technológiai szak). Az Európai Unió támasztotta igényeket szem előtt tartva központi szerepet szánnak az angol nyelv tanításának és a számítástechnikának. A 2. és a 4. szakágazat ötödéves tanulói E.C.D.L. vizsgát tesznek.
A Tron Reálgimnázium, ahová minden évben 20 táncsicsos diák látogat el, hogy a gyakorlatban kipróbálja olasz nyelvi ismereteit, bepillantson az olasz családok életébe, megismerje szokásaikat, megkóstolja kulináris különlegességeiket, Schióban található.
SCHIO – Kaposvár testvérvárosa – Veneto tartományban, Veronától 60 kilométerre fekszik. A Monte Pasubio 3000 méternél magasabb csipkés hegyei ölelik magukhoz. Ha Thiene felől érkezünk a „Cittá gemmellata con Kaposvár” fogad bennünket. A városban sétálgatva a „Galleria Kaposvár” felirat ötlik a szemünkbe, jelezvén mennyire fontosak vagyunk számukra. A katedrális előtt a várost felvirágoztató textilipar emlékére állították a textilmunkás szobrát. Ebbe a városba látogat minden évben 20 Táncsicsos, hogy megismerkedjen a környék nevezetességeivel: a várfallal körülvett városokkal, mint például Marosticával, melynek főtere egy grandiózus sakktábbla, ahol a régi hagyományok kelnek életre.
Bassánoval, hogy a Palladio tervezte hídról gyönyörködhetnek a városban, hogy Castelfrancoban megcsodálhassák Giorgione Madonnáját, Asiago határában megtekinthessék az első világháborús szentélyt és temetőt, ahol egymás közelében nyugszanak a háborúban elesett magyar, olasz és osztrák katonák, és hogy ízelítőt kapjanak a Cimbro kultúrából.
Az egyhetes program fénypontja az ezerarcú Velence.
A schiói Városházán a polgármester minden évben fogadja a fiatalokat, kiemelvén, Európa jövője az ő kezükben van.
Az utolsó este a szórakozásé. Az est házigazdái a fogadó családok. Búcsúest, de nem igazi búcsú, ugyanabban az évben a Táncsics fogadja a Tron diákjait, és a kialakult baráti kapcsolatok folytatódnak.
Kovács Attila, a TMG egykori diákja így emlékezik olaszországi élményeiről „Olaszországban járt a Táncsics” címmel.
Vendéglátóink a schiói Tron Reálgimnázium diákjai voltak. A március 31-én érkező 20 elcsigázott diákot, és kísérőtanáraikat jókedvvel fogadták az olaszok. A hétvége elvileg a pihenésé lett volna, de vendéglátóink megmutatták, hogy buliznak a vérbeli schióiak.
A hétfői 7-órai kelés hihetetlennek tetszett. Aznap megnéztük az iskolát, igen modern és szép volt. Még az igazgató is tartott egy kis köszöntőt.
A schiói Városházán pedig birtokba vehettük a képviselői székeket. Sétáltunk egyet a belvárosban, majd Vicenzába látogattunk. A Városháza lenyűgöző volt, itt is igen kedvesen fogadtak bennünket.
Veronában az Urak terén fagyiztunk, Júlia erkélyét is felkerestük, majd a városháza tornyából csodáltuk , ahogy az Adige, Olaszország második legnagyobb folyója patkót formálva öleli magához az óvárost.
Velencében azon kevesek közé tartozhattunk, akik belülről gyönyörködhettek a Tartományi Tanácsnak és az Alpok-Adria Székháznak helyet adó Balbi palotában.
Schióban a Prandina konfekcióüzem megtekintése inkább volt érdekes, mint szép, vagy csak az homályosította el látásunkat, hogy az esti búcsú-buli után bizony el kellett köszönnünk ettől a csodálatos országtól. Útravalóul csak várakozást kaptunk, hiszen egy hónap múlva mi fogjuk vendégül látni Schio szerencsés diákjait.